Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt. A szegényebb emberek állati eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak, ez azonban igen kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.

A 17. században már arzént adtak a faggyúhoz, ez esztétikailag javított a végterméken, azonban az arzén – mérgező mivolta miatt – sok kellemetlenséget okozott a mindennapi használat során.

A 19. század elején felfedezték a sztearint, a növényi és állati zsiradékban is fellelhető gliceridet, mely a gyertya szilárdságáért felelős. Ekkoriban kezdték használni az összefont kanócot és a paraffint, így az eddigiekhez képest jó minőségű és olcsó gyertyát tudtak előállítani.

Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból és csak kis mértékben sztearinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja.

A gyertyának, mint a testi és lelki élet átfogó eszményképének is jelentősége van. Ezenkívül kisebb időtartamok mérésére is alkalmazták (pl. a rómaiak csak egy gyertya elégésének az idejét voltak hajlandók egy esetleges béke megkötésre fordítani).

Az előállítás és a felhasználási ízlés az idők folyamán változott; a gyertya a templomokból, az udvarokból, az előkelő házakból ki is lépett, mint általános fogyasztási cikk, és a virágok mellett ünnepek-kor az asztalnak elválaszthatatlan tartozékává vált.

A gyertya mindig a szívnek egy jele maradt. A lángok csendes életéből az ember biztonságot merít. Nincs csodálatra méltóbb érzés, mint a gyertya fényében látni, ahogyan a nem létező eltűnik, és csak az marad vissza, aminek valóban érvényessége van.

Mindig legyen otthon gyertya.

 A gyertya lobogó lángja, a virágok színfoltja olyan hangulati elem, amely megéri a fáradtságot, hiszen mi is jól érezhetjük mellette magunkat a mindennapi rohanásban.

A gyertyát tehetjük önálló gyertyatartóba, a táplálkozás és az edények stílusának megfelelően, az esztergált fától a kerámián át, az antik ezüstig. Állíthatunk egy-egy tömzsibb gyertyát szép pohárba is. Karácsonykor tűzhetjük fenyőből álló kompozícióhoz, vagy néhány piros alma közepébe.

A gyertya egyesével vagy többesével állhat gyertyatartóban, tálban, vagy tányérban. Legjobb az egyszínű “füstmentes” fehér, de ünnepi alkalomra lehet szép formájú díszgyertya is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.