A digitális fényképezőgépek elterjedésével ugrásszerűen megnőtt azok száma, akik fényképeken akarják megörökíteni élményeiket. A piacon az utóbbi időben százával jelennek meg az elérhető árú digitális kamerák, többen fotóznak ma, mint valaha. Azt is hozzá kell tennünk, hogy nagyon sokan elképzelés nélkül, a legalapvetőbb ismeretek nélkül kattintgatnak. Az eredmény sok ezernyi unalmas kép. Ehhez járul még az a tény, hogy a digitális gépeknél már „semmibe nem kerül” fotózni, nem kell filmet vennünk és előhívási költségeket, nagyítást, fizetnünk, gátlástalanul lőhetünk bármire, és ez a szabadság sok esetben igénytelenséghez vezet.

A fényképezés lényege a találó magyar nyelvben is kifejeződik: fény által leképezni… tárgyakat, személyeket, tájakat, eseményeket. A jó fénykép azonban több ennél az egyszerű meghatározásnál, hiszen a fotó nem csak a pillanatot örökíti meg, hanem egyfajta alkotás, amely jó esetben magában hordozza készítőjének személyiségét, látásmódját is. A lehető legegyszerűbben fogalmazva egy fénykép készítése során egy lencserendszeren, valamint egy változtatható átmérőjű nyíláson keresztül meghatározott mennyiségű fényt juttatunk egy fényérzékeny anyagra, melyet az egyszerűség kedvéért hívjunk csak filmnek. A hangsúly a filmre jutó fény mennyiségén van.

A bejutó fény mennyiségét két módon szabályozhatjuk: egyrészt a fényt bebocsátó nyílás méretével, másrészt annak nyitva tartási idejével, amelyet a fényképezőgép zárszerkezete szabályoz.

A fényt beeresztő nyílást apertúrának, blendének, vagy rekesznek hívjuk, a jele általában „A”, az Apertura szóból. Azt az időtartamot, amely alatt a fény a filmre jut, vagyis a zár nyitva tartási idejét exponálási időnek nevezzük, jele általában „T” az angol Time, vagy „S” a szintén angol Shot szóból származtatva.

Egyes gépeken ezeken felül megkülönböztetnek ún. fél blende értékeket is, de mi az előbbi felsorolásban csak az egész értékeket jelöltük. Minél kisebb a szám, annál nagyobb apertúrát, vagyis blendenyílást jelez, és minél nagyobb a szám, annál kisebb a fényt bebocsátó nyílás mérete.

Vigyázat, becsapós: minél kisebb a szám, annál nagyobb rekeszátmérőt jelent. Az objektívek rajzolata általában nem teljesen nyitott rekesznél a legszebb. Az ideális rajzolathoz nyissa ki teljesen és zárja vissza három értékkel (pl.: 2,8-ról 8-ra)

Expozíciós idő
Mint már említettük, a nyílás nyitva tartási ideje a másik fontos tényező. A fényképezőgépekben egy lemezekből álló zárszerkezet szabályozza, hogy a fény mennyi ideig jusson a fényérzékeny anyagra. A zársebesség azt az időtartamot jelenti, ameddig a fény útjában álló zárszerkezet nyitva van. Minél nagyobb a zársebesség, annál rövidebb ideig van nyitva a zárszerkezet, és adott rekesz (apertúra, blende) érték mellett annál kevesebb fény jut a fényérzékeny anyagra. A zársebességet a fotózásban számokkal jelölik: ½, ¼, 1/8, 1/16, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500, 1/1000 másodpercek, magán a gépen azonban csak az egész számot tüntetik fel: 2, 4, 8, 16, 30, 60, 125, 250, 500, 1000. Az igényesebb és drágább gépek ennél gyorsabb és lassabb zársebességre is képesek. Itt is igaz - akár csak a rekeszértékeknél – és egyértelműen látszik is, hogy a szomszédos értékek egymás kétszeresei, illetve fele. Ez azt jelenti, hogy 250-es zársebesség esetén (1/250 sec) kétszer annyi fény jut a fényérzékeny anyagra, mint 500-as értéknél (1/500 sec).

Alapesetben egy képet akkor exponáltunk jól – vagyis akkor kapott megfelelő mennyiségű fényt – ha olyannak látjuk, mint szabad szemmel. Ha a kép sötét részeiből eltűnik a struktúra, netán az egész kép tónusa szándékunk ellenére sötét lett, akkor túl rövid zársebességet, vagy túlságosan zárt blendét (nagy szám, kis nyílás) használtunk. Ha a kép világos részei kiégtek, az egész kép túlságosan világos, akkor túl nagy blendenyílást, vagy hosszú zársebességet alkalmaztunk.

Mindez meglehetősen rémisztően hangzik első hallásra, de nem kell megijedni, a mai korszerű gépek elvégzik helyettünk ezeket a beállításokat. Sőt, a legolcsóbbak nem is képesek másra, mint csak automata üzemmódban dolgozni. Ezeknél a készülék fénymérő berendezése magától beállítja a rekeszértéket és a hozzá tartozó zársebességet.

Mozgások fotózásához válassza ki a zársebesség előválasztó üzemmódot (S, vagy T)! Használjon kis sebességet, ha elmosódott képet akar, válasszon nagy zársebességet, ha ki akarja merevíteni a képet!

Az egy fokkal igényesebb gépek kétféle félautomata üzemmóddal is rendelkeznek. Ezek a „rekeszelőválasztás” és a „zársebesség előválasztás” üzemmód. A rekeszelőválasztás üzemmódban (Av) a fotós állítja be a rekesz értékét, a gép automatikája pedig kiszámolja hozzá a helyes zársebességet. A zársebesség előválasztás üzemmódban (Tv vagy Sv) a fotós állítja be a zársebességet, és a gép számolja hozzá a megfelelő rekeszértéket.
A rekeszérték/zársebesség tehát egy arányt jelent: például az 5.6-os blende, 1/500 sec párosítás ugyanazt a világosságot eredményezi, mint a 8-1/250, 11-1/125, 16-1/60, vagy a 4-1/1000, 2.8-1/2000 párosítások.

A még igényesebb gépek felajánlják a teljesen manuális üzemmódot is (M), ekkor mind a rekeszértéket, mind pedig a zársebességet a fotós állítja be. A helyes expozíció megtalálásához vagy nagy rutin szükséges, vagy pedig használjuk a fényképezőgép keresőjében látható kijelzőt. Ha a fenti párosítások ugyanazt a megvilágítást eredményezik, akkor mi alapján válasszunk értékeket?

Önök joggal kérdezhetik: mire jó mindez? Miért nem elég nekem az automata üzemmód?
Válaszunk egyszerű: azért, mert más-más témákhoz más és más beállítások bizonyulnak jónak. A legtöbb esetben azt szeretnénk, ha képeink élesek lennének, de a leggyakrabban elkövetett hiba a képek életlensége. Ha feltételezzük, hogy gépünk autofókusza a képet élesre állította, akkor vagy a téma, vagy pedig maga a fotós mozdult meg az exponálás pillanatában. Az eredmény mindkét esetben életlen felvétel lesz.

A téma bemozdulása gyakori a mozgások, sportesemények, motorversenyek fotózásakor, ilyenkor hosszú exponálási idővel kizárt az éles felvétel készítésének lehetősége hiszen ilyenkor sokáig van nyitva a zár, és ez alatt mind a témának, mind a fotósnak van ideje bemozdulni.

Tehát egyes esetekben kívánatos lenne a lehető legrövidebb exponálási idő választása, hiszen így van a legnagyobb esélyünk arra, hogy csökkentsük a bemozdulás veszélyét. Más esetben esetleg éppen azt szeretnénk, hogy a vízesés romantikusan, selyemfátyolszerűen elmosódottan zuhogjon egy tájképünkön, miközben körülötte élesek a táj részletei.
A kívánt hatásokat a zársebesség helyes megválasztásával érhetjük el. A mozgásokat megfagyasztani, megfogni nagy zársebességű exponálással lehet. Ez általában 1/400-1/1000 sec exponálási idővel lehetséges. Mozgást ábrázoló témák esetében a téma és a háttere is „megfagy”.

A nevezett vízesés fotózásakor a zuhogó víz „elmosása” a célunk, ekkor akár 1/16 sec (16) másodperces exponálási időre is lemehetünk, ekkor azonban mindenképpen támasszuk le gépünket, vagy használjunk háromlábú fotósállványt és időzítőt, hogy a gép ez exponáló gomb lenyomásától se mozdulhasson be. Az időzítő funkció szintén a legtöbb gépen megtalálható, működésekor az exponálógomb lenyomását követően általában 10 másodperc múlva következik be az exponálás.

Tippek:

• ha csak lehet, ne használjon „P” jelű programautomatikát
• mozgás fotózásakor használjon zársebesség előválasztás programot Tv, (egyes gépeken Sv), és nagy zársebességet (pl.: 1/500, 1/1000 sec)
• ha elmosódott mozgást akar, (pl. vízesés fotózása), akkor is használjon Tv programot, de kis zársebességet (1/10-1/60 sec) és késleltetett exponálást, lehetőség szerint fotóállványt

Aki viszont érez magában annyit, hogy elsajátítsa az alapvető információkat és a tudást, a fenti képeken látható és hasonló remekműveket is alkothat!

Személy szerint nekem ez az óra a kedvencem..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.