Szeretem az őszt, imádom a nyarat, kicsit borzongok a hideg,szeles telektől, de imádom a tavaszt. A világ folyton változik. Ami már lassan elképesztő,az az évszakok felborult változása. Bár a képek nem ezt tükrözik, ezeken még minden nagyon rendben van. Szeretem a természetet, mert mindig megnyugtat egy séta, órákon át tudom nézi, ahogy a Duna fodrozódik és szeretem érezni az eső utáni illatokat. Vidéken éltem gyermekkoromban, ahol még nyáron szandál nélkül, a porban mezítláb rohangáltunk. Vajon a mi gyerekeinknek lesznek még ilyen szép emlékeit? Fára mászás, porban csúszás? Nem hiszem, de őszintén remélem, főként azt, hogy nem csak a fotókról fogják tudni, hogy milyen egy őszi erdő,vagy egy tavaszi virágzó búzamező a vicces piros pipacsokkal tarkítva. Hát íme a képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.